Oldalmenü
Szavazás
Szeretnéd, ha újra hallható lenne a RetrOnline?
Igen
Nem
Szöveges mező
Ide szövegelj...
Zenetörténelem
TÁNCDALFESZTIVÁL!
Táncdalfesztivált először 1966-ban rendezett a Magyar Televízió. A következő évtizedekben olyan előadók váltak ismertté a műsornak köszönhetően, mint Katona Klári, a Hungária (együttes), Koós János, Korda György, Aradszky László, Delhusa Gjon, a Neoton együttes, Szűcs Judit, Mary Zsuzsi, Soltész Rezső, Szulák Andrea, Máté Péter, Szécsi Pál, Cserháti Zsuzsa, Ihász Gábor, Vámosi János, Záray Márta, Sárosi Katalin. Az első, klasszikus korszak 1966 és 1972 között volt, ezt követően 1977-ben, 1981-ben, 1986-ban, 1988-ban, 1992-ben, 1993-ban, végül 1994-ben is rendeztek ilyen versenyt. Hasonló dalverseny volt a Magyar Rádióban a Tessék választani! és a Made in Hungary. A fesztiválok dalait kísérő nagyzenekar magját a Magyar Rádió zenekara, a Stúdió 11 alkotta.
 
I. Táncdalfesztivál. 1966 1. Kovács Kati – Nem leszek a játékszered 2. Toldy Mária – Más ez a szerelem 3. Koós János – Annyi ember él a földön 4. Tárkányi Tamara – Idegen utakon 5. Szörényi Levente és az Illés együttes – Még fáj minden csók 6. Zalatnay Sarolta – Hol jár az eszem 7. Vámosi János – Mit hoz a jővő 8. Koncz Zsuzsa – Nincsen olyan ember 9. Bakacsi Béla – Bizony így van ez, szívem 10. Sztevanovity Zorán és a Metró együttes – Mi fáj 11. Aradszky László – Ismeretlen lány 12. Németh József – Ezután soha nem lehetsz senkié 13. Baráth Mária – Jaj, tanár úr kérem 14. Mátray Zsuzsa – Rég hallottam rólad 15. Neményi Béla és az Atlantis Együttes – Jól érzem magam 16. Bencze Márta – Így sohasem vártam még 17. Harsányi Frigyes – Isten veled, szomorúság 18. Fekete Éva – Nekem sok buta hobbim van 19. Koncz Zsuzsa – Négy év után 20. Nagy Kati – Pardon 21. Horváth Vilmos – Gitárom pengetem 22. Zalatnay Sarolta – Végre, hogy tavasz van
 
II. Táncdalfesztivál. 1967 1. Zaltnay Sarolta – Nem várok holnapig 2. Toldy Mária – Rövid az élet 3. Aradszky László – Annál az első ügyetlen csóknál 4. Szécsi Pál – Csak egy tánc volt 5. Poór Péter – Késö bánat, utánam a vízözön 6. Ambrus Kiry – Nappalok és éjszakák 7. Fenyvesi Gabi – Ádám hol vagy 8. Korda György – Bocsánat, hogyha kérdem 9. Sárosi Katalin – Lassan bandukolva 10. Sztevanovity Zorán és a Metró együttes – Végre itt van az óra 11. Mátray Zsuzsa – Hol van az az idő 12. Kovács József – Jöjj vissza hozzám 13. Neményi Béla és az Atlantis együttes – Drága bakter úr 14. Koncz Zsuzsa – Kopogj az ajtón 15. Pápai Faragó László és a Syrius együttes – Tranzisztori 16. Zalatnay Sarolta – Kis butám 17. Máté Péter – Rád tört a féltékenység 18. Tárkányi Tamara – Nem futhatsz el 19. Poór Péter – Vagy meg kell téged szokni 20. Harangozó Teréz – Jaj, de morcos vagy 21. Szécsi Pál – Édes öregem 22. Kovács Kati – Tedd boldoggá 23. Koós János – Nem adom én 24. G. Nagy Gabi – Csak nevetek én 25. Vámosi János – Színes gyertyák 26. Toldy Mária – Egy marék föld 27. Korda György – Aki téged csókolt már
 
III. Táncdalfesztivál. 1968 1. Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs és az Illés együttes – Amikor én még kis srác 2. Mary Zsuzsa – Mama 3. Koós János – Kislány a zongoránál 4. Harangozó Teréz – Sose fájjon a fejed 5. Koncz Zsuzsa – Színes ceruzák 6. Sztevanovity Zorán – Fehér sziklák 7. Omega együttes – Kiabálj, énekelj 8. Pápai Faragó László és a Syrius együttes – Így mulat egy beat-es magyar úr 9. Dobos Attila – Krisztina 10. Janka Béla és Berényi Bezzegh György – Mesélj a nőkről 11. Aradszky László – Nem születtem grófnak 12. Kovács József – A csongrádi kisbíró unokája 13. Csomós Péter és a Hungária együttes – Ne bújok én többé már a subába 14. Zalatnay Sarolta – Óh, ha milliomos lennék 15. Korda György – Ébredés 16. Sárosi Katalin – Jó reggelt, boldogság! 17. Sztevanovity Zorán – Hétköznapi semmiség 18. Máté Péter – Nem tudom, nem tudom 19. Nagy Éva – Ez az utolsó randevúnk 20. Horváth Vilmos – Balatoni nyár 21. Németh József – Sírnak a fák 22. Mátray Zsuzsa – Könyörögni nem fogok 23. Poór Péter – Piros tulipán 24. Harangozó Teréz - Még hazakísér 25. Koós János – Én, aki nála jártam
 
IV. Táncdalfesztivál. 1969 1. Koós János – Nem vagyok teljes örült 2. Késmárky Marika – Egy fiú a házból 3. Harangozó Teréz – Szeretném bejárni a földet 4. Sztevanovity Zorán és a Metró együttes – Régi kép,szobrok 5. Korda György – Emlékezni rád 6. Koncz Zsuzsa – Négy szürke fal 7. Flamm Ferenc és az Atlasz együttes – Segítség! 8. Paudits Béla – Futok a pénzem után 9. Kovács Kati – Jó szerencsét! 10. Kovács József – A talált tárgyak 11. Korda György – Aki melletted él 12. Poór Péter – Nem kell ahhoz csillagjósnak lenni 13. Németh József – Az utolsó kintornás Pesten 14. Zalatnay Sarolta – Vén tükör 15. Balázs Eszter – Nem tudom a szemem levenni rólad 16. Vogt Károly – Katonadolog 17. Aradszky László – A közvélemény segítségét kérem 18. Sárosi Katalin – Társas út 19. Bakacsi Béla – Nekem születtél 20. Fenyvesi Gabi – Mélyen tisztelt szerelem 21. Bergendy együttes – Te vagy a legszebb 22. Payer András – Én nem tudtam, hogy harcolni kell érted 23. Karda Beáta – Mindig tanul az ember 24. Majláth Jenö – Tüzes tű 25. Monyók Ildikó – Eltűnt világ
 
V. Táncdalfesztivál. 1971 1. Zalatnay Sarolta – Fák, virágok, fény 2. Non Stop együttes – Lélegző, furcsa hajnalon 3. Illés együttes – Elvonult a vihar 4. Korda György – Várom a hajnalt 5. Kovács Kati – Vihar után 6. Koós János – Kapitány 7. Koncz Zsuzsa – Rég volt, szép volt 8. Máté Péter – Fel, fel fiuk a dalra! 9. Delhusa Gjon – Hegyek lánya 10. Zalatnay Sarolta – Sziklaöklő Joe 11. Szalkai Béla és a Lloyd együttes – Kis boldogság és mérhetetlen bánat 12. Neoton együttes – Miért van ez így? 13. Koncz Zsuzsa – Várj, míg sötét lesz 14. Koós János – Nekem nincs a szerencséhez bérletem 15. Korda György – Ne sírj! 16. Kovács Kati – A pesti férfi 17. Szécsi Pál – Pillangó 18. Kovács József – A régi szép idők 19. Harangozó Teréz - Jó lenne 20. Szécsi Pál – Lépted koppanása 21. Aradszky László – Eleonóra 22. Dékány Sarolta – Köszönet a rózsákért
 
VI. Táncdalfesztivál. 1972 1. Kovács Kati – Add már uram az esőt 2. Corvina együttes – Egy viharos éjszakán 3. Koncz Zsuzsa – Mondd el, ha kell! 4. Generál együttes – Mit tehet az ember egy eltört szerelemmel 5. Katona Klári – Bővízű forrás 6. Szécsi Pál – Két összeillő ember 7. Vincze Viktória – A mosolyodat el kellene ültetnem 8. Bergendy Együttes – Úgy szeretném 9. Korda György – Szól, hogy álljon meg a perc 10. Koós János – Az első beatzenész 11. Szücs Judit – Szólj már, vagy kiabálj 12. Payer András – Minden jót Mónika 13. Cserháti Zsuzsa – Nem volt Ö festő 14. Non stop – együttes – Szép Margit 15. Delhusa Gjon – Jégvirág 16. Koós János – Nem tudok nem gondolni rád 17. Kovács Kati – Aranyhídon mentem 18. Neoton együttes – Orgonák 19. Juventus együttes – Lenn a folyónál 20. Koncz Zsuzsa – Elment a hajó 21. Non stop együttes – Ó, micsoda éjjel 22. Korda György – Hol vagytok, cimborák? 23. Tolcsvai trió – Várj!
 

AZ 1960 - AS ÉVEK FONTOSABB ALBUMAI:
The Beatles - Please Please Me (1963)
The Who -My Generation (1965)
The Byrds - Mr. Tambourine Man (1965)
Bob Dylan - Bringing It All Back Home (1965)
The Beach Boys - Pet Sounds (1966)
The Beatles - Revolver (1966)
Frank Zappa - Freak Out! (1966)
The Yardbirds - The Yardbirds (1966)
Bob Dylan - Blonde on Blonde (1966)
The Rolling Stones - Aftermath (1966)
The Beatles - Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band (1967)
Pink Floyd - The Piper at the Gates of Dawn (1967)
The Doors - The Doors (1967)
Jefferson Airplane - Surrealistic Pillow (1967)
Cream - Disraeli Gears (1967)
The Jimi Hendrix Experience - Are You Experienced? (1967)
The Velvet Underground - The Velvet Underground and Nico (1967)
Frank Zappa - We’re Only in It for the Money (1968)
The Jimi Hendrix Experience - Electric Ladyland (1968)
Cream - Wheels of Fire (1968)
The Band - Music from Big Pink (1968)
Simon and Garfunkel - Bookends (1968)
Led Zeppelin - Led Zeppelin II (1969)
The Beatles - Abbey Road (1969)
The Rolling Stones - Let It Bleed (1969)
King Crimson - In the Court of the Crimson King (1969)
További fontosabb zenészek és történések: The Kinks, Cliff Richard, B. B. King, Ray Charles, Carlos Santana, Supremes, Aretha Franklin, Janis Joplin, Joe Cocker, Woodstocki fesztivál

AZ 1970 -ES ÉVEK LEGFONTOSABB ALBUMAI:
The Beatles - Let It Be (1970)
Black Sabbath - Paranoid (1970)
Derek and the Dominos - Layla and Other Assorted Love Songs (1970)
Led Zeppelin - Led Zeppelin IV (1971)
The Who - Who’s Next (1971)
The Allman Brothers Band - At Fillmore East (1971)
The Rolling Stones - Exile on Main St. (1972)
Deep Purple - Machine Head (1972)
David Bowie - The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars (1972)
Jethro Tull - Thick as a Brick (1972)
Pink Floyd - The Dark Side of the Moon (1973)
Emerson, Lake & Palmer - Brain Salad Surgery (1973)
Eric Clapton - 461 Ocean Boulevard (1974)
Genesis - The Lamb Lies Down on Broadway (1974)
Pink Floyd - Wish You Were Here (1975)
Aerosmith - Toys in the Attic (1975)
Alice Cooper - Welcome to My Nightmare (1975)
Queen - A Night at the Opera (1975)
Sex Pistols - Never Mind the Bollocks, Here’s the Sex Pistols (1977)
Fleetwood Mac - Romours (1977)
Bob Marley & The Wailers - Exodus (1977)
Van Halen - Van Halen (1978)
Dire Straits - Dire Straits (1978)
The Who - Who Are You (1978)
The Police - Outlandos d’Amour (1978)
Blondie - Parallel Lines (1978)
Pink Floyd - The Wall (1979)
AC/DC - Highway to Hell (1979)
További fontosabb zenészek: Ramones, Eagles, ABBA, Bee Gees Kialakult zenei stílusok: heavy metal, progresszív rock, punk rock, új hullám

A MAGYAR ZENE KEZDETE:
A magyar zene kezdete időtlen mélységekbe nyúlik vissza.
A modern zenetudomány összehasonlító vizsgálatai azt mutatják, hogy a magyar zene eredetét illetően Belső-Ázsia népeinek népzenéjéhez, későbbi fejlődését tekintve pedig Európa különböző népzenei és klasszikus zenei hagyományaihoz kapcsolódik. Erre épült az a magyar klasszikus zenei kultúra, amit a 18-20. századi európai zeneművészet is számon tart.
A magyar zene kezdete A honfoglaló magyarság zenéjéről nincsenek pontos ismereteink, de az összehasonlító zenetörténet a népzenegyűjtés eredményeinek felhasználásával a régi diatonikus siratókban és pentaton dallamokban találta meg az ugor és türk eredetű gyökereket.
Levédia idejéből a bizánci, majd a honfoglalás utáni időkből szláv zenei hatások is kimutathatók. A kereszténység felvételével Magyarország a nyugati műzenei hatás volt a domináns.
Első hangjegyes emlékeinket 11. század végi szerkönyvekben találhatjuk meg, de ezek még neumaírással készültek, ami nem jelöl pontos hangmagasságot.
Az első vonalrendszerre írt kották a „Pray-kódex”-ben találhatók meg. A templomi zene mellett a világi és népzenei élet is virágzott. A nyugati stílust a királyi udvarokba érkező trubadúrok ismertették meg, de korabeli világi műzenéből semmi nem maradt fenn a forrásokban.
Az egyszólamúság nyilván továbbra is dominált, de egyre erőteljesebben jelen volt a nyugati típusú polifon műzene is. Mátyás idejéből feljegyzések szólnak arról, hogy a király Galliából és Germániából szerződtetett énekeseket. Beatrixnak külön énekkara volt, maga jól és szívesen játszott hárfán.
Fontos zenei forrásunk ebből a korból a Mátyás-Graduále. A török hódítás nagy visszaesést okozott a magyar zenei életben is, persze működtek a szabad területeken neves karmesterek, zeneszerzők (például Kájoni János), de tevékenységük nem tudott területileg kiteljesedni.
Pedig a zenei élet nem lehetett fejletlen, ha Bakfark Bálint, aki zenei képzettségét még itthon kapta meg, világhírű lantművésszé vált külföldön.
A 17. századra a világi zenében a históriás énekekről (nagy mestere Tinódi Lantos Sebestyén) a hangsúly az önálló lírai dalokra tevődött át (Balassi Bálint), a hangszeres tánczene területén kiemelendők az „ungerascá”-k, „ballo ungeresé”-k.

A BAROKK ÉS A KLASSZICIZMUS KORA:
A török kiűzése után az ország meglepő gyorsasággal éledt újjá, a zenei kultúra helyszínei a főúri rezidenciák, az egyházi intézmények és a városi zeneélet lettek.
A főúri rezidenciák között a legjelentősebb az Esterházyaké. Esterházy Pál „Harmonia Caelestis” című kantáta gyűjteménye 1711-ben jelent meg, és az európai zene részeként értékeljük.
Esterházy volt Kismarton első építője, aki az udvarában orgonát építtetett, csembalót vásárolt, zenekart és kórust alapított.
Az Esterházy udvar legjelentősebb karmester–komponistája Joseph Haydn volt, aki 1761-ben került Esterházy Pál Antal herceg, majd halála után „Pompakedvelő” Miklós szolgálatába.
A herceg 1766-ban áttette udvartartását Eszterházára, ahol Versailles mintájú kastélyt, mellé operaházat építtetett, ahova neves énekeseket szerződtetett Itáliából és Bécsből.
A művészetpártoló főurak között jelentős szerepe volt egyes főpapoknak, akik a templomi muzsikát ellátó együttesek mellett magánzenekart is fenntartottak.
Így dolgozhatott Nagyváradon Joseph Haydn öccse, Michael Haydn, majd Carl Ditters von Dittersdorf.
A fővárossá lett Pozsony zeneéletben fontos szerepet játszott a magyar zeneszerző–karmester Fusz János. Fontos megemlíteni Koháry Mária Antónia grófnő nevét, aki az 1770–80-as években számos zongoraszonátát írt, s így az első magyar zeneszerzőnőnek számít.
A műzene fontos pártfogói voltak a püspöki, érseki székhelyek is. Győrben a székesegyház együttesébe a képzett zenészek egy része Kismartonból és Bécsből érkezett.
A székesegyház nagy hatású karnagya Istvánffy Benedek, a 18. század legjelentősebb magyar zeneszerzője volt.
Pécsre 1742-ben egy teljes bécsi templomi együttes érkezett a székesegyházba, vezetői közül Johann Georg Licklt kell kiemelni.

A ROMANTIKA ZENÉJE:
Erkel Ferenc A 18–19. század fordulóján továbbra is meghatározó volt az egyszólamúság.
Népies dalokat tartalmaz Pálóczi Horváth Ádám „Ötödfélszáz énekek” című gyűjteménye 1813-ból. Amade László népszerű bécsi és olasz dalokat fordított magyarra, Verseghy Ferenc pedig a bécsi klasszikusok stílusában írt új műveket. Kialakult azonban egy sokkal fontosabb és értékesebb instrumentális zene, a verbunkos, a magyar tánczene, amely a nemesi és a polgári osztályban is igen népszerű volt.
A műfaj nagyjai Bihari János, Lavotta János, Csermák Antal és Rózsavölgyi Márk.
Ebben az időszakban alakultak ki a zenés színházak, melyek váltakozva adtak elő prózai és zenés darabokat. Az első magyar opera Chudy József Pikkó herceg és Jutka Perzsi című darabja volt, de Fusz János (Pyramus és Thisbe) és Ruzitska József (Béla futása) is írt operát.
A magyar nemzeti opera megteremtése Erkel Ferenc nevéhez fűződik. Erkel tevékenysége természetesen ettől sokkal sokrétűbb, zongorára írt darabokat, kórusműveket komponált, nagy hatással volt a zeneélet egészére.
Legnagyobb sikerű operái a Hunyadi László (1844) és a Bánk bán (1861). Liszt Ferenc Az első olyan magyar zeneszerző, aki túlnőtt az ország zenekultúrájának keretein, Liszt Ferenc volt. Gyermekként került külföldre, s magyar voltára az 1838-as pesti árvíz döbbentette rá.
Egyik hazalátogatása alkalmával ismerte meg a magyaros cigányzenét, és egyetemes érvényű darabokat tudott írni felhasználásukkal.
A szabadságharc bukásáról gyászkompozíciókkal emlékezett meg (Funérailles – Gyászdalok). 1854-ben írta Hungária című szimfonikus költeményét, az esztergomi bazilika felszentelésére írta Missa solennist. Jelentős részt vállalt a Zeneakadémia tervének megvalósításában.
A zenei élet fellendülése révén modern, polgári értelemben vett hangversenyélet bontakozott ki az országban. Mind több városban alakultak zenekarok, hatalmasat fejlődött az előadóművészet.
Reményi Ede világhírű hegedűművész volt, aki zongorakísérőként vitte magával hangversenyeire a fiatal Brahmsot.
Ugyancsak világhírre tett szert Joachim József hegedűművész is, aki a magyar zene népszerűsítője, Brahms jóbarátja volt. Hollósy Kornélia és Schodelné Klein Rozália Európa ünnepelt koloratúrszopránjai voltak. A század közepén a verbunkosból a népies műdalokon, a diákdalokon keresztül kialakult a magyar nóta, amely elsősorban a zeneileg nem túl művelt kisnemesi, polgári, népi rétegekben terjedt el, de a cigányzenekarok révén elérték a falusi rétegeket is.
A századfordulóhoz közeledve a hangversenyéletet az Erkel-fiúk és Richter János erősítette. Richter előkészítette a terepet Gustav Mahler, majd Nikisch Artúr Operaházi tevékenységéhez, akik tevékenysége révén az Opera a virágkorát élte.
Az előadóművészet terén olyan nagyságok arattak sikereket itthon és világszerte, mint Auer Lipót, Hubay Jenő és Zichy Géza. A keszthelyi születésű Goldmark Károly Bécsben mutatta be Sába királynője című operáját, amivel világsikert aratott.
Ekkor kezdődött a magyar operett kialakulása a magyar operahagyományok és a bécsi zene egymásra hatásából. Nemzetközileg is sikeres szerzői: Lehár Ferenc, Kálmán Imre, Huszka Jenő.

A 20. SZÁZAD ZENÉJE:
Bartók Béla A 20. század első felének magyar zenéjére kétségkívül elsősorban Bartók Béla és Kodály Zoltán munkássága nyomta rá a bélyegét. Zenei eszmélésük után mindketten a népdal felől érkeztek, ám – a közvélekedéssel szemben – más utakat jártak be. „Míg Kodály a romantikából kinőtt nemzeti stílussal ötvözi a népdalt, Bartók azt alapelemeire lebontva a XX. század zeneszerzői feladataival méri össze, s alkot zenetörténeti jelentőségű szintézist. Így lesz Kodály elsőrendű reprezentánsa nemzeti zenénknek, Bartók pedig az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobb alakja." Kodály 1923-ban komponálta Pest, Buda és Óbuda egyesítésének ötven éves jubileumára a Psalmus Hungaricust.
Ezután teljes munkabírását és tekintélyét a zenei nevelés színvonalának emelésére, s ennek részeként a kórusmozgalom megteremtésére, kiteljesítésére fordította. Zeneszerzői munkásságát, már egyértelműen a népdalok befolyásolták: Háry János (1927), Marosszéki táncok (1930), Székely fonó (1932), Galántai táncok (1933). A második világháború után az új rendszer támogatta a zenei élet kiterjesztésére tett erőfeszítéseit, zeneiskolák sora alakult, az oktatási rendszer korszerűsítése céljából kidolgozott módszerét („Kodály-módszer”) széles körben alkalmazták a világon. 1967-ben hunyt el.
Bartók Béla 1911-ben komponálta A kékszakállú herceg vára című operáját, amit azonban csak 1918-ban, A fából faragott királyfi című táncjáték sikere után mutattak be.
A két háború között, elismert zongoristaként, sokat koncertezett itthon és külföldön.
1936-ban készült Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című műve, 1939-ben a Divertimento. Amerikai emigrációjában írta a Concertót, a Szólószonátát hegedűre, A III. zongoraversenyét és a Brácsaversenyét már nem tudta befejezni.
+1945. szeptember 26-án hunyt el, hamvait 1988-ban szállították haza, a Farkasréti temetőbe. A korszak fontos komponistái voltak még Dohnányi Ernőt és Weiner Leó.
A század folyamán – a második világháború előtt és után, valamint 1956-ban – magyar zenészek sora hagyta el az országot, és külföldön szerzett világhírt, a karmesterek közül például Doráti Antal, Ormándy Jenő, Reiner Frigyes és Solti György nevét lehet megemlíteni, de a hangszeres művészek között is voltak szép számmal (Cziffra György, Frankl Péter, Pauk György, Vásáry Tamás).
A személyi állományában kétségkívül meggyengült zenei élet itthon maradt tagjai közül Ferencsik János és Lehel György, Fischer Annie, Kovács Dénes, Lehotka Gábor, Svéd Sándor, Székely Mihály és mások biztosították a magas színvonalú zeneéletet.
A Kodály utáni korszak új szemléletű komponistái közül néhány: Balassa Sándor, Bozay Attila, Durkó Zsolt, Kocsár Miklós, Kurtág György, Láng István, Ligeti György, Maros Rudolf, Mihály András, Petrovics Emil, Soproni József, Szokolay Sándor, Szőllősy András.
Az 1970-es években már külföldi iskolázottságú komponisták is jelentkeztek: Dubrovay László, Eötvös Péter, Victor Máté. Később Decsényi János, Dukay Barnabás, Gyöngyösi Levente, Orbán György, Selmeczi György és mások is szerepet kaptak műveikkel.
A hatvanas évektől sorra alakultak az országban a vidéki szimfonikus zenekarok (Miskolc, Pécs, Szombathely, Győr, Szeged, Debrecen stb.), világhírű kamaraegyüttesek (Bartók Vonósnégyes, Liszt Ferenc Kamarazenekar). Új előadóművész generáció robbant be a hangversenyéletbe: a zongoristák közül Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András, azután Jandó Jenő, később Bogányi Gergely, további hangszeresek például Kelemen Barnabás, Onczay Csaba, Perényi Miklós, Szenthelyi Miklós, Szabadi Vilmos.
A század utolsó évtizedeiben olyan énekesek tűntek fel, akik keresett és ünnepelt művészeivé váltak a világ neves operaszínpadainak: Gregor József, Marton Éva, Polgár László, Rost Andrea, Sass Sylvia. Fiatal karmesterek sora is világhírre tett szert: Fischer Ádám, Fischer Iván, Hamar Zsolt.

MAGYAR NÉPZENE:
A magyar népzene őstörténete A magyar népzene története a magyar őstörténetbe nyúlik vissza.
A zenetörténet a 19. század végén megindult népzenegyűjtés eredményeiből, Vikár Béla, majd Kodály Zoltán és Bartók Béla, később mások gyűjteményeinek felhasználásával igyekszik feltárni, milyen is lehetett ez a népzene, és hogyan alakult fejlődése.
A magyar siratódallamok leggyakoribb típusa a diatonikus sirató, amely amely ugor eredetre vezethető vissza, osztják epikus énekekkel mutat rokonságot. Az epikus énekekre az emlékező, dicsőítő és holtakat sirató jelleg együttesen jellemző volt. A magyar sirató ennek a hajdani, általánosabb műfajnak a maradványa.
Lényege, hogy szólisztikus és recitatív, szövege többnyire rögtönzésszerű, dallama ereszkedő jellegű szakaszokból áll. Megtalálhatók a magyar népzene ősi rétegeiben a türk nyelvű népekkel való együttélésre utaló, elsősorban pentaton dallamok is.
Ezek egy része szintén sirató, Erdélyben és Moldvában gyűjtöttek ilyeneket.
A pentaton dallamok másik része az ereszkedő típusú népdal, régi típusú népdalként szokták említeni. Strófaszerkezetük négysoros, dallamuk nem nem a pusztán a „puritán” ötfokúságra épül, ún. kvintváltással terjesztették ki szélesebb hangtartományba.
A zenetudomány kimutatott a magyar zenében Levédia idejéből bizánci, majd – főleg a honfoglalás utáni időkben – szláv zenei hatásokat is.
A szláv földművelőktől eredeztethetők a szokásrendhez, a rítusokhoz kapcsolódó, és az ezekhez társuló zenei minták átvétele. Míg szomszédaink szinte valamennyiétől vettünk át népzenénkbe, érdekes, hogy a német népzene semmilyen hatást nem gyakorolt a magyarra.
A magyarság akkori zenéjére a kalandozások korából van egy közvetett feljegyzés (Ekkehard krónikája), ami szerint a magyarok a Sankt Gallen-i kolostorban, mulatozásuk közepette „elkezdtek szörnyűséges hangon isteneikhez ordítozni”, nyilván énekeltek, aztán megemlékezik az írás a magyarok kürtjeleiről is. Más feljegyzés szerint az 1046-os pogánylázadás idején Vata fia János is szívesen hallgatott énekeseket. A magyar zenére a Szent Gellért legendában is találunk utalást.
Eszerint Gellért püspök, miközben megszállt egy majornál, élvezettel hallgatta egy lányka éneklését, a „magyarok szimfóniáját”.
Nem tudni, milyen dallam lehetett ez, valóban magyar lehetett-e, a szimfónia kitétel pedig mennyire lehet ironikus jellegű. Anonymus is beszámol arról, hogy az augsburgi vereség után a vezérek saját magukról szóló énekekben mesélték el történetüket.
Énekmondók, epikus történeteket elrecitáló énekesek akkoriban gyakran vándoroltak az ország különböző vidékein, még a királyi udvarba is eljutottak.
A királyi regösöket nem ritkán egy faluban telepítették le, erre utal néhány régi településnevünk (Regtelek, Regestó stb.). Hasonlóak a kürtös, dobos, sípos, igric szavakat tartalmazó helységnevek is.
A regösénekek egyértelműen az Árpád-korból származnak, magjuk még korábbról. A regösök előadásaiban pogány és keresztény képek keverednek, a dallamban visszatérő és változó elemek kombinálódnak.
Feladatuk az ünnepekhez kapcsolódó, Szent Istvánhoz, Máriához kapcsolódó énekek elmondása volt.
A magyarság dallamainak alakulására természetesen hatással voltak az európai kifejezési eszközök is. Maga Kodály írta, hogy „Magyarország az európai dallamvándorlás útjába ezer éve be van kapcsolva, … nálunk is életben maradtak a nép ajkán középkori dallamtípusok késő leszármazói.” A középkorra esik a hagyományok gazdagabb kibontakozása, népszokássá való összeállása, ami számos régi dallamot őrzött meg.
Új típusú népdalok A magyar népzene alakulására a romantika korában kialakult magyar tánczene, a verbunkos közvetlen hatással volt.
A verbunkos a nemesi és a polgári osztályban is igen népszerű volt, elterjedését a zenés színházak is elősegítették, amelyek a népszínmű előadásaikat népies dalokkal színesítették.
A 19. század közepén azután kialakult a magyar nóta, amely elsősorban a zeneileg nem túl művelt kisnemesi, polgári, népi rétegekben terjedt el, de a cigányzenekarok révén elérték a falvakat is.
Emiatt a két világháború között a népzene erősen veszített erejéből, élő hagyománya csak a peremvidékeken maradt.
Az új stílusú magyar népdalok viszont éppen az új behatások révén jöttek létre, nagyjából a 19. század közepétől. Legtöbbjük azonos kezdő- és zárósorral rendelkezik, a legelterjedtebb forma az ABBA. Az új dallamokban is megvan a régi stílusra jellemző ötfokúság és a kvintváltó jelleg. Jellegzetes új típusú például az „Általmennék én a Tiszán…” kezdetű népdalunk.
A népzenei kutatások fontosságára Kodály ezekkel a szavakkal hívta fel a figyelmet: „A zenei néphagyomány számunkra sokkal többet jelent, mint a régóta magasrendű műzenével rendelkező nyugati népeknek.
Mi csak a népzenében találjuk meg a nemzeti hagyomány szerves folytonosságát.
A művelt rétegen a sor, hogy azt felkarolja, megőrizze, majd új, művészi formában újra átadja a nemzeti közösségnek.” A népzenekutatás története A magyar népzenekutatás egy-egy népdal följegyzésével már évszázadokkal ezelőtt elindult, de ezek jelentéktelen egyedi esetek voltak csupán.
A szervezett népzenegyűjtés 1896-ban indult Vikár Béla kezdeményezésére, aki a módszertani alapokat lefektette. Az ő nyomdokain haladt tovább Lajtha László, Bartók Béla és Kodály Zoltán. Nekik köszönhetően a magyar népzenekutatás a kezdetektől a világ legmagasabb színvonalán állt, és ez a kezdeti magas színvonala mind a mai napig megőrződött.
Bartókék nem csak a gyűjtésben, hanem az osztályozásban, a kutatásban, rendszerezésben és a gyakorlati felhasználásban is jelentőset alkottak.
Kialakult a népdalok osztályozási rendszere. Figyelembe véve a magyar nyelvterületen gyűjtött dallamok hihetetlenül nagy számát, ez emberfeletti munka volt.
Csak Bartókék kb. 40 000 népdalt gyűjtöttek. Mára ez a szám 300 000-re növekedett, melyből „csak” 150 000 lejegyzett. Bartók és Kodály is fölhasználta a népzenét műveiben, ezzel a magyar népzenei kincs egy részét az egyetemes emberi műveltség részévé tette.
Kodály a zeneoktatás terén is maradandót alkotott. A róla elnevezett Kodály-módszer beemelte a népzene oktatását a közoktatásba.
A módszert azóta a világ számos országa átvette. A népdalgyűjtés hőskora után számos gyűjtő folytatta a munkát. A gyűjtések kiterjedtek a néprajz minden területére.
Martin György a néptánckutatás alapjait fektette le az 1950-es évektől kezdve, szintén nagyon magas színvonalon.
A kedvezőtlen politikai helyzet azonban elfojtotta a kezdeményezéseket. Eredeti népdal nem volt hallható sehol, a városi emberek nem ismerték őket.
A gyűjtemények bővülése, a módszertani alapok magas színvonala, a kutatási eredményekre alapozott oktatás megszervezése, a hagyományok komplex kezelése és főként Erdélyben való továbbélése, továbbá a diktatúra értékrendszere elleni lázadás energiái lehetővé tették a táncházmozgalom elindulását a hetvenes évek elején.
A táncházmozgalom 1972. május 6-án megnyílt Budapesten az első táncház Sebő Ferenc, Novák Ferenc, Halmos Béla és Martin György részvételével. A táncokat, zenéket színpadra kezdték alkalmazni mindenféle változtatás nélkül.
Egy új szakma született. Megjelentek a néptáncosok, népzenészek, népdalénekesek, néptánckoreográfusok, néptáncegyüttesek, népzenekarok, néptánckutatók és népzenekutatók.
A táncházmozgalom óriási lendülettel haladt előre.
Rengeteg lelkes amatőr indult gyűjteni, zenekarok, táncegyüttesek, dalkörök alakultak. A táncház a városi fiatalok egyik szórakozási formájává vált.
A néptánctáborok lehetőséget kínáltak bárki számára, hogy a táncok származási helyén, a még élő, idős adatközlőktől személyesen tanulhassák meg a hagyományos kultúra értékeit.
Mára a táncházmozgalom nemzetközivé terebélyesedett. Minden jelentősebb magyar kolóniának van saját táncegyüttese és néha zenekara is. Az USA és Ausztrália minden nagyobb városában, Kanadában, Argentínában, Nyugat-Európában, Japánban, Hong-Kongban egyaránt. A tagok általában magyar származásúak, de nem magyar származású barátaik, házastársuk is gyakran részt vesz. Zenekaroknál már gyakoribb, hogy semmilyen magyar háttérrel nem rendelkeznek a zenészei. A táncház mozgalom mintaértékűvé vált a világ folkloristái számára.
A szakmai kutatók és a lelkes amatőrök sehol nem tudtak ilyen szerencsésen együttműködni.
A táncház szót angol szövegekben fordítás nélkül, eredeti írásmóddal (de ékezet nélkül) találhatjuk (en:Tanchaz).
Az 1989-es rendszerváltás újabb nagy változást hozott.
A táncházmozgalom intézményesülni kezdett.
Elindultak a népzene iskolák alap-, közép- és felsőfokon.
A néptáncoktatás bekerült az általános iskolák órarendjébe.
A Táncművészeti Főiskolán elindult a néptánc szak.
Folkmagazin címmel lap indult, a www.tanchaz.hu címen pedig hivatalos honlap, amelyet azóta már rengeteg másik követett.
Folkrádió néven internetes rádió indult, kizárólag népzenét sugározva.
Szakmai rendezvények indultak, mint a Néptánc Antológia, a Szólótáncverseny, a Táncháztalálkozó és a szakmai Minősítő.
A legújabb időkben megjelentek a táncházmozgalmi alapokból kinőtt feldolgozások.
A magyar kortárstánc alapja a néptánc lett, látványos show-tánc előadásokat tart az Experidance táncprodukció, és a hivatásos táncegyüttesek is megjelentek a maguk táncszínházaival.
A népzene már az 1960-as években megihlette többek között az Illés-együttest.
Később az István, a király rockoperára, az Anima Sound Systemre, a Noxra, és a Dalriada (kezdetekben Echo of Dalriada) zenekarra volt befolyással. A magyar népzene osztályozási rendszerei
A. )
Felhasználási alkalom szerint Felhasználási alkalmuk szerint három csoportba sorolható: Alkalomhoz kötött dallamok: regösénekek, betlehemes énekek, lakodalmi dallamok, siratók, munkadalok. Táncdallamok.
Alkalomhoz nem kapcsolódó dalok: epikus vagy lírai szövegű dalok.
A szigorúan alkalomhoz kötött dalok a teljes dallamkészlet 5-6%-át teszik csak ki, amely összehasonlítva a környező népekkel, a magyar népzenét általában modernebbnek mutatja. (Nagyobb arányban vannak az új keletkezésű dallamok.)
B.)
Stílus szerint A strófikus magyar népdalokat két fő csoportra osztjuk:
1. Régi réteg Valójában gyűjtőfogalom, ide tartozik minden dallam, amely az 1880-tól induló új stílus előtt keletkezett.
Évszázadok dallamkincse tartozik tehát ide.
Legrégebbi dallamkincseink a pszalmodizáló és a diatonikus sirató énekek.
Mindkét stílus a középkor előtti közös európai zenei köznyelvből származik, melyet az ezredforduló Európája ősi örökségként dolgozott föl liturgikus célokra.
A pentaton (ötfokú) ereszkedő vagy kupolás szerkezetű dallamok szoros ótörök zenei kapcsolatokra utalnak.
Nyomot hagytak a középkori, illetve az újkori európai zenei divatokhoz köthető historikus énekek, iskolai és egyházi énekek.
2. Új stílus A 19. századra forradalmian új zenei stílus alakult ki a Kárpát-medencében. Ez a tömb formailag egységes, nagyszámú és szilárd.
C.)
Tájegységek szerint Tájegységek szerint négy vagy öt területileg elkülönülő stílust ismerünk.
Az öt dialektuson belül további tájegységekre lehet bontani a dallamokat: Dunántúli Felső-magyarországi Tiszavidéki vagy alföldi Erdélyi Moldvai, amelyet néha az erdélyihez sorolnak
D.)
Előadásmódja szerint Előadásmódja szerint három csoportba osztható a magyar népzene: Csak énekelt dallamok Énekelt és hangszeren is előadott dallamok Csak hangszeren játszott dallamok
E.)
Hangszeregyüttes szerint
1. Alkalmi együttesek Alkalmi együttesek azok, amelyeknek nincs hagyományosan meghatározott fölállása, létszáma. Pl.: citeraegyüttesek.
2. Állandó együttesek Az állandó együttesek tagjai félhivatásos vagy hivatásos zenészek. A hangszerösszeállítás, létszám, és játékstílus nagyobb területi és hagyománybeli egységet mutat. Hagyományos, de ma már nem jellemző fölállások: klarinét-dob, hegedű-duda stb.
Egynemű hangszeregyüttesek: vonós zenekar (hegedű-brácsa-bőgő), rezesbandák, tamburazenekarok. Vegyes felállású bandák: vonós-cimbalom, vonós-pengetős, fúvós-pengetős-dob stb.
F.)
Előadók szerint Előadók szerint cigánybandákat ill. parasztbandákat különböztetünk meg.
1. Cigánybandák Hivatásos zenészekből állnak, megrendelésre, a megrendelő igényei szerint zenélnek. Emiatt a divatváltozásokat gyorsan követik, kevésbé hagyományőrzők.
A különböző etnikai csoportok igényeit egyaránt kiszolgálják. A hangszerösszeállítás a helyi igényekhez igazodik.
2. Parasztbandák A parasztbandák nem hivatásos zenészek, emiatt nem követik olyan gyorsan a divatot, hagyományosabban, népiesebben játszanak.
Műkedvelők lévén a képzettebb, technikásabb cigánybandákat utánozzák.
3. Bartók-rend A népdalokról szóló első összefoglaló munkát Bartók adta közre 1924-ben A magyar népzene címmel.
Leíró–rendszerező, azaz tipológiai megközelítésmódot alkalmazott.
Formai alapon a népdalokat három nagy stíluscsoportba osztotta: Régi stílus Új stílus Vegyes stílus
A dallamok csoportosításának fő szempontjává a magyar, illetve idegen eredetet tette.
Ez alapján az 1. és 2. csoport a magyar dallamfejlődést tükrözi, míg a 3. csoport az idegen dallamokat. Ezen belül a történelmi alakulás és stílus szerinti szempontokat érvényesítette.
Ez háttérbe szorította a szótárszerűséget. Kezdeményezte a Magyar Népdalok (egyetemes gyűjtemény) kiadását, de a háború közbeszólt, és Bartók halála miatt ez kiadatlan maradt.
Jelenleg a Zenetudományi Intézet népzenei gyűjteményének elkülönített részét képezi. 4. Kodály-rend  Kodály 1937-ben megjelent A magyar népzene című tanulmányában már történeti–összehasonlító alapon, tehát filológiailag rendszerezte a dallamokat.
A háború után rohamosan szaporodó anyagra való tekintettel, terjedelmi okokból elvetette Bartók egyetemes kiadványtervét, és a szótárszerű kialakítást ösztönözte.
Ennek kialakítását azonban nem vállalta, azt tanítványaira hagyta.
Ezért nem is lehet lezárt egészet képező Kodály-rendről beszélni. Bartók gyűjteményéhez hasonlóan a 28 000 rendszerezett dallam a Zenetudományi Intézet népzenei gyűjteményének zárt egységként kezelt része. 5. Járdányi-rend Az új, a dallamvonalak hasonlóságát figyelembe vevő rendszert Járdányi Pál dolgozta ki, és A magyar népdaltípusok című munkájában ismertette.
Korai halála azonban megakadályozta abban, hogy módszerét az egész népzenei gyűjteményen kipróbálhassa.
Munkájának eredményei beolvadtak a ma használatos népzenei típusrendbe. 6. Népzenei típusrend Mind a három korábbi rend tartalmazta azt az igényt, hogy a hasonló dallamok egymás mellé kerüljenek.
Ezt keresztezte minduntalan a szótárszerűség elve. 1975-ben Szendrei Janka és Dobszay László munkája nyomán új rendszerezés indult.
A két rendszerezési elv egyidejű érvényesítése érdekében új típusfogalom került bevezetésre.
Az új Népzenei Típusrend magában foglalja a Zenetudományi Intézet birtokában lévő teljes strófikus anyagot, kb. 150 000 dallamot. A típusrend két fő csoportra oszlik:
Az 1. főcsoportba a bartóki "régi" és "vegyes" stílusú dallamok kerültek. A 2. főcsoport az "új" stílusú dallamokat tartalmazza.
A két főcsoport a dallam kezdősorának jellemző szótagszáma szerint oszlik további alcsoportokra.
Ezen belül találhatóak a stílustömbök, a stílustömbökön belül pedig maguk a stílusok, a típusrend alapegységei.
A Népzenei Típusrend szakmai közmegegyezés hiányában nem szolgálhatott további Népzene tára kötetek megjenésének alapjául.
Ismertetését a három kötetre tervezett A magyar népdaltípusok katalógusa I. kezdte meg.
A magyar népzene kapcsolatai Az osztályozással egyetemben az összehasonlító népzenekutatást is Bartók és Kodály kezdte el.
A régi stílusú dallamok párhuzamait a belső-ázsiai türk népeknél, illetve az anatóliai törököknél fedezték föl.
A finnugor népek népzenéje nem áll kapcsolatban a régi stílusú magyarral.
A kárpát-medencei illetve az európai népzene sem mutat rokonságot a régi stílusú magyarral.
A legújabb eredmények szerint kínai népzene kutatók mutattak rá a sárig ujgurok, vagy más néven jugarok és a magyarok zenei kapcsolataira.
A Kínában élő törkséghez tartozó kis nép zenéje leginkább a régi stílusú magyarral rokon.
Az új stílus a 19. század folyamán alakult ki az Alföldön.
Hamar elterjedt és divatossá vált a környező népek körében.
Ellentétben a régi stílussal, amely hatás nélkül hagyta a környező népek zenei világát, az új stílusú magyar népzenéből nagyon sokat kölcsönöztek a környező népek.
A környező népek is formálták a magyar népzenét, de hatásuk kevésbé jelentős, a magyar népzene megőrizte sajátos ízlésvilágát.
Magyar népi hangszerek Magyar népi hangszerek alatt a magyar népzenében meggyökeresedett, hagyományosan használt hangszereket értjük.
A magyar népzene hangszerei nagy változatosságot mutatnak a hétköznapi használati tárgyakkal kezdve – mint a kanna vagy egy pár kanál – az önellátás keretében házilag készített hangszereken keresztül – például a tilinkó, ütőgardon – a nemzetközileg ismert gyári hangszerekig, mint amilyen a hegedű vagy a klarinét. 1. Idiofon hangszerek Használati tárgyak Asztal, szék, szekrény felületén dörzsöléssel, ütéssel, pattintással lehet ritmusokat játszani.
A felfordított mosdótál is alkalmas e célra, de edények zörgetésével is lehet hangot kiadni. A kanna szájának és fémfelületének ütögetésével két eltérő dobszerű hangot lehet kelteni, ez cigányok kedvelt hangszere énekeik, táncaik kíséretére. A felfordított fateknőt – hamuval behintett hátát bot végével dörzsölve – különösen a teknővájó cigányok használják zenéjükben.
A kanalazással való ritmuskíséret szintén elsősorban cigányokra jellemző, két egymásnak háttal fordított, nyelüknél marokra fogott kanállal sokféle módon lehet ritmusokat kijátszani.
A sarkantyú pengése bizonyos táncokban a ritmusát emeli ki.
Deszkadob,Két ponton zsineggel faágra akasztott deszkadarab, amit kis fakalapáccsal ütnek.
Madarak elriasztására, jeladásra, egyszerű üzenetek közvetítésére használták. Kalapácsos kereplő.A deszkadobhoz hasonló elven működő hangszerszám.
Közepénél nyélre erősített arasznyi hosszú deszkadarab, amire szabadon ide-oda kalimpáló fakalapácsok vannak felszerelve.
Előre-hátra lendítve lehet vele hangot kiadni.
Bordás kereplők, Bordás kereplő, kerepélő, kerepelő, kereplyő, kereplye, kerepü, kerep, kelep Nyélre szerelt, fogaskerékszerűen bordázott vagy bütykös fahenger egy körülötte elforgatható, egy vagy több rugalmas fanyelvvel ellátott keretre illeszkedik.
A nyelv a fahenger forgásakor a fogazaton folyamatosan az egyik fogról a másikra csapódik.
A nagyobb, szekrényes kereplő fanyelvei kalapácsszerűek, egy hangszekrény lapjára csapódnak. Facimbalom, szalmahegedű, szalmamuzsika Olyan xilofon, melynek hangzó rúdjai a cimbalom húrkiosztásának megfelelően vannak elrendezve.
A spárgákra fűzött rudak a kisebb csillapítás érdekében szalmakötegen fekszenek. Bunkós végű faverőkkel ütik meg. Doromb, dorombér, dorong, dongó Egyszerre tekinthető idiofon és aerofon hangszernek. A hangot egy fémkeretre szerelt megpendített ruganyos acélnyelv adja ki, ugyanakkor a hangok előállításában fontos szerepe van a szájüregnek és a levegő fúvásának.
Egy burdonszerű alaphangot és az arra épülő természetes felhangsort lehet rajta kijátszani.
Láncos bot, csörgős bot Hajdani pásztoreszközből lett ritmushangszer.
Pásztorbot, melynek oldalán láncdarabok, fémkarikák, esetleg pergők, csengők fityegnek.
Csengő, csengettyű Rézötvözetből öntött kis harangszerű hangkeltő eszköz, főleg lóra kötik.
A pergő gömb alakú, alsó felén vékony hasítékkal.
Kis vasmag mozog benne szabadon, az szólaltatja meg.
A pergőt csikó, bárány, borjú, terelőkutya nyakára kötik.
Kolomp, harang, gulyaharang, pergő, külü Mérettől, vidéktől függően sokféle elnevezése van.
Feladata, hogy a pásztornak jelezze az állatok helyét, de vezérkolomp szavához igazodnak maguk az állatok is. A kolomposmester vaslemezből készíti hajlítással, szegecseléssel, forrasztással, majd oldalának finom kalapálásával, behorpasztásával hangolja be.
A kolomp nyelve a fül egyik szárának belső meghosszabbításához csatlakozik.
A kolomp fontos tartozéka a szíj, amivel az állat nyakára kötik, ezt gyakran sallanggal díszítik, míves csattal látják el
A pásztor úgy állítja össze a kolompkészséget, hogy a kolompok egymással harmóniában szóljanak.
2. Membranofon hangszerek Köcsögduda, szötyök, höppögő, köpü, huhogó, döfű Cserépfazék, melyet kifeszített disznóhólyag membránnal fednek be, annak közepére vesszőt vagy nádszálat erősítenek.
A nedves kezet vagy posztódarabot húzogatva a vesszőn határozatlan hangmagasságú, morgó hangot ad. Ritmikus dallamkíséretre használható.
Bika a moldvai csángóknál használatos dörzshangszer.
Egy dézsaszerű, feneketlen edényre szőrtelenített juhbőrt feszítenek, amelybe lószőrt fűznek.
Ezt a lószőrt húzogatva a hangszer bikát utánzó, mély, bőgő hangot ad.
Nádmirliton, nádduda, nádi duda Mindkét végén nyitott, száraz nádcső egyik oldalán egy darabon eltávolítják a nádfal szilárd részét, vigyázva, hogy az alatta levő vékony hártya megmaradjon.
A cső végébe dúdolva a hártya rezgésbe jön, színezi, torzítja a hangot.
Tökmirliton, Tölcsérformájúra vágott, kitisztított lopótök. Elvékonyodó vége felé oldalnyílás van, a hangszert oldalirányban tartva ebbe dúdolnak bele, a cső végére kötött disznóhólyagból készült membrán zizegteti meg a hangot. Elsősorban gyerekjáték.
3. Kordofon hangszerek Pengetve, ütve megszólaltatott hangszerek Prímcitera, Citera, citora, tambura A szó hangszertani értelmében is a citerák, lapciterák közé tartozik.
Legtöbbször négy, néha több dallamhúrja bundozott fogólap fölött fut. Tíz, tizenöt vagy még több kísérő húrja is van.
Pengetővel szólaltatják meg.
Legfontosabb típusai a vályúcitera, a kisfejes citera és a hasas citera.
CimbalomKét verővel ütve megszólaltatott húros hangszer, a citerafélék családjába tartozik.
4Vízszintes helyzetű, trapéz formájú, dobozszerű hangszerteste van, melyen teljes szélességben diatonikus vagy kromatikus hangolású húrok sorakoznak.
Folytatás a Zenetörténelem 2-ben...

Akiket Nálunk hallgathattok
Naptár
Szöveges mező
Ide szövegelj...